Mindenki azt hajtogatja, hogy a családalapítás életed legcsodálatosabb kalandja lesz. Ennek ellenére sokszor az örömteli vágyakozás helyett egy masszív gyomorgörcs az első reakciónk, amiről persze senkinek sem merünk beszélni.
A környezetünk kimondatlan elvárásai miatt ezt a csendes pánikot gyakran indokolatlan bűntudat kíséri. Ráadásul egyáltalán nem vagy vele egyedül, mert teljesen normális reakció, ha egyszerűen megijeszt az addigi független, felnőtt életed végleges felfordulása.
Miért szeretnénk gyereket?
Amikor a családalapításon gondolkodunk, az agyunk sokszor azonnal vészhelyzetet kiált. Ez egy teljesen természetes és ősi túlélési mechanizmus, hiszen a pszichénk alapvetően a stabilitásra van berendezkedve.
Egy újszülött érkezése azonban az addigi rutinunk felbomlásával és a megszokott kontroll elvesztésével fenyeget.
A pszichológiai szakirodalom ezt a fajta átmeneti időszakot normatív krízisnek nevezi.
Ez egy olyan életkori vagy élethelyzeti fordulópont, ami a fejlődésünk elkerülhetetlen velejárója, mégis hatalmas stresszel terheli meg a mindennapjainkat. Ilyenkor a régi problémamegoldó stratégiáink egyszerűen már nem működnek, az újakat pedig még nem volt időnk kialakítani.
Kicsit olyan, mintha átkelnénk egy hosszú hídon, ahol a régi partot már elhagytuk, de az új partot még nem látjuk tisztán.
Viszont a bizonytalanság mellett a saját múltunk is erősen beleszól abba, hogyan éljük meg ezt a várakozást.
A gyermekkori élményeink és a kötődési sémáink láthatatlanul is irányítják a gondolatainkat a háttérben.
A séma egy olyan mélyen gyökerező, rögzült hiedelemrendszer, ami még kisgyerekként alakult ki bennünk arról, hogyan működik a világ és mennyire vagyunk szerethetőek.
Ha például fiatalon azt tanultuk meg, hogy a figyelemért és a szeretetért mindig keményen meg kell dolgozni, akkor a szülőség gondolata hatalmas teljesítménykényszert szülhet bennünk. Ilyenkor az elme elkezdi gyártani a legrosszabb vészforgatókönyveket, hogy megvédjen minket az esetleges kudarcoktól.
Hogyan készítsük fel magunkat pszichésen a gyermekvállalásra? Lépésről lépésre
A félelmeinket sajnos nem tudjuk egyetlen gombnyomással kikapcsolni, és talán nem is ez a valódi feladatunk.
Sokkal többet ér, ha elkezdjük megérteni, elfogadni és szép lassan megszelídíteni ezeket a viharos érzéseket. Ehhez érdemes tudatosan ránézni azokra a területekre, amelyek a legnagyobb belső feszültséget okozzák számodra.
1. Ismerd meg a saját hozott mintáidat
A legelső és talán legnehezebb lépés az őszinte önreflexió gyakorlása.
Gondold végig alaposan, milyen szülői mintákat láttál otthon, és ezekből miket szeretnél tudatosan továbbvinni. Biztosan vannak olyan családi szokások vagy visszatérő mondatok, amiket szinte gondolkodás nélkül átveszel.
Pedig nagyon is érdemes megvizsgálni, melyek azok a reakciók, amiket mindenképpen el szeretnél kerülni a leendő gyermekednél. Ha felismered a saját feldolgozatlan sebeidet, jóval kisebb eséllyel fogod azokat öntudatlanul is átadni a következő generációnak.
Ez a felismerés már önmagában is hatalmas érzelmi tehermentesítést jelenthet a nehezebb napokon.
2. Engedd el a tökéletes szülő mítoszát
A közösségi oldalak egy hamis, filterezett valóságot mutatnak az anyaságról és az apaságról. Ez a fajta nyomás hihetetlenül káros tud lenni a lelkünkre, mert azt sugallja, hogy hiba nélkül, folyamatosan mosolyogva kell végigcsinálnod az elkövetkezendő évtizedeket.
Viszont a gyermekednek egyáltalán nem egy hibátlan, érzelemmentes robotra van szüksége. A pszichológia az elég jó szülő fogalmát használja, ami pontosan azt jelenti, hogy szabad hibázni, és szabad végtelenül fáradtnak (sőt akár hisztisnek) is lenni.
3. Erősítsétek meg a párkapcsolatotokat
Egy kisbaba érkezése kétségtelenül az egyik legnagyobb próbatétel egy pár életében.
Ráadásul az állandó kialvatlanság és a hormonális változások miatt a legstabilabb kapcsolatok is komolyan megremeghetnek az első 1-2 évben.
Éppen ezért érdemes még a teherbeesés előtt nyíltan beszélgetni a feladatok megosztásáról, az anyagiakról és a legmélyebb félelmeitekről is. Ne csak a babaszoba falának színét tervezzétek meg előre, hanem azt is, hogyan fogtok minőségi időt szakítani egymásra, amikor már hárman lesztek.
4. Húzd meg a határaidat – főleg a külvilág felé
A babavárás témája valamiért rögtön felhatalmazva érzi az embereket arra, hogy kéretlen tanácsokkal lássanak el. A szomszédtól kezdve a távoli rokonokig mindenkinek lesz egy megkérdőjelezhetetlen tippje arról, mikor és hogyan kellene gyermeket vállalnotok.
Csakhogy ezek a folyamatos megjegyzések rengeteg felesleges szorongást generálnak a hétköznapokban. Tanuld meg finoman, de rendkívül határozottan jelezni, hogy ez a ti privát döntésetek, és nem kértek a külső nyomásból.
5. Adj teret a gyásznak is
Elsőre talán nagyon furcsán hangzik, de a szülővé válás egyben egy hatalmas búcsú is.
Búcsú a régi, független és rugalmas életedtől, a spontán hétvégi utazásoktól, bulizásoktól.
Teljesen rendben van, ha ezt a veszteséget időnként őszintén megsiratod. Sokan mély bűntudatot éreznek amiatt, hogy a várakozás izgalma mellett szomorúságot vagy átmeneti ürességet is tapasztalnak. Ugyanakkor ez a kettősség nagyon is emberi, és a gyászmunka elengedhetetlen része annak, hogy helyet kapjon a szülői identitásod.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
A félelem és a bizonytalanság tehát teljesen természetes útitársak ezen az érzelmileg megterhelő úton. Van azonban egy pont, amikor a belső feszültség már jócskán túlmutat az egészséges aggodalom szintjén.
Előfordulhat ugyanis, hogy a szorongás annyira eluralkodik rajtad, hogy már a mindennapi működésedet vagy a párkapcsolatodat is komolyan akadályozza. Ha azt veszed észre, hogy a gyerekvállalás gondolata fizikai tüneteket okoz, például állandó gombócérzést a torkodban, heves szívdobogást vagy tartós alvászavarokat, akkor mindenképpen érdemes külső segítséget kérni.
Egy pszichológus elfogadó és abszolút biztonságos közeget teremt ahhoz, hogy közösen bogozzátok ki a háttérben húzódó, sokszor láthatatlan elakadásokat. A terápia persze nem oldja meg varázsütésre az összes problémát, de stabil megküzdési eszközöket ad a kezedbe a nehéz érzések kezeléséhez. Az önismereti munka egy olyan fantasztikus befektetés, ami a saját és a gyermeked egész életére pozitív hatással lesz.
Gyakori kérdések a gyermekvállalás pszichológiájáról
A konzultációs ülések során rengeteg hasonló, mélyen gyökerező aggodalommal találkozunk a klienseinknél. Épp ezért összegyűjtöttük a legjellemzőbb félelmeket, hogy világosan lásd, nem vagy egyedül ezekkel a gondolatokkal.
Honnan tudom, hogy tényleg készen állok a szülőségre?
Az őszinte igazság az, hogy a tökéletes, nyugalmas bizonyosság szinte soha nem jön el. Bármennyit is készülsz a feladatra, mindig lesznek újabb kérdések és váratlan kétségek.
Ha már képes vagy érzelmi felelősséget vállalni egy másik emberi lényért, és hajlandó vagy a saját azonnali igényeidet időnként háttérbe szorítani, az már egy kiváló kiindulási alap. A szülőséget úgyis menet közben, a mindennapi gyakorlatban fogod igazán megtanulni.
Mi van akkor, ha nem fogom rögtön szeretni a gyermekemet?
Ez egy rendkívül gyakori és végtelenül rémisztő gondolat, amitől rengeteg leendő édesanya és édesapa retteg a lelke legmélyén. Ráadásul az a bizonyos mindent elsöprő ösztön nagyon sokszor nem kapcsol be azonnal a szülőszobán.
A mély kötődés kialakulása sokszor egy sokkal lassabb, fokozatosabb folyamat, ami heteket vagy akár hónapokat is igénybe vehet a megismerkedés során. Ha megengeded magadnak, hogy nyomás nélkül időt adj ennek az új érzésnek, a belső bűntudatod is jelentősen csökkeni fog.
Félek, hogy teljesen elveszítem önmagam, ez normális?
Abszolút normális és nagyon is valid félelem. Az identitásod egy hatalmas, visszafordíthatatlan átalakuláson megy keresztül, és az első időszakban valóban a baba biológiai szükségletei lesznek a mindennapok középpontjában.
Viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a régi éned végleg megsemmisül a pelenkázó mellett. Később, ahogy szép lassan kialakul egy tartható rutin, újra vissza fogsz találni a saját érdeklődési köreidhez és vágyaidhoz.
Hogyan kezeljem, ha a párom még nem áll készen?
A párok nagyon ritkán érkeznek el pontosan ugyanabban a pillanatban a gyermekvállalás gondolatához. Az egyik fél általában mindig egy kicsit előrébb jár a tervezgetésben és a belső vágyakozásban.
Ilyenkor a legfontosabb, hogy türelmesek legyetek egymással. Érdemes megkérdezni a társadat, hogy pontosan mitől fél, és milyen konkrét feltételekre lenne szüksége a nagyobb biztonságérzethez. A sürgetés és az érzelmi zsarolás nagyon rossz út, ehelyett az empátia fog titeket közelebb vinni a közös döntéshez.
