„Az igazi férfi mindig zord. Az igazi férfi szoknyát hord.” Hallgatom Gryllus Vilmos – mint utóbb kiderült – skót férfiakról szóló gyerekdalának refrénjét, de ez csak bizonyos életkor felett okoz meglepetést, mert az ovisok kiválóan szórakoztak és nagyokat kacagtak rajta. Én meg gondolkodni kezdtem. Hogy is vagyunk most ezzel a férfiassággal?„
A legtöbb kultúrában a férfi nemi szerep alappillérét képezi az érzelemmentesség. Egyes kutatók szerint ez azért alakult ki, hogy a magasagressziót kordában tudják tartani, de ez csak úgy volt megvalósítható, ha valamennyi érzést gátlás alá helyeztek. Tehát ez az elfojtás megakadályozhatott rengeteg bűncselekményt, de sekélyes érzelemvilágúvá tette a férfiakat. Pszichológusi praxisomban is tapasztalom, hogy a férfiak az érzelmeket nem érzik biztonságosnak, emiatt nehezen nyílnak meg és élethosszig cipelik lelki problémáikat.
Történelemmel változó férfikép
Történelmi idők kezdetén a férfi családját irányító morális vezetőként volt ábrázolva. Azonbankenyérkereső szerepük mellett lassan háttérbe szorult az értékek átadásának fontossága. Az iparosodás, majd a világháborúk után, a 20. századra a férfiak legfőbb feladata az egzisztencia megteremtése, a család eltartása lett. Manapság már egyre nyilvánvalóbb, hogy az a férfi- és apamodell, melyet az előző század ránk hagyott, nem működőképes. Ennek egyik oka, hogya családmodell is változott: korábban a többgenerációs együttélésekben más felnőtt is figyelt a gyerekekre, másként oszlottak el a nevelés terhei.
Napjainkban a kiscsaládokban az apának és az anyának elsődleges szerepe van a gyermek biztonságos kötődésének, egészséges fejlődésének kialakításában. A férfiszerep változásának létjogosultságát mi sem támasztja alá jobban, mint hogy az ,,erősebbik nemet” célzó magazinok is áthelyezték a fókuszt: férfi és nő közti valódibb egyenlőséget közvetítik és támogatják, hogy az apák aktív részesei legyenek a gyereknevelés kalandjának.
